A nemibeteg-gondozóban (18+)

Nemibeteg-gondozó: A két szó hallatán libabõr rohan át az ember testén, van, akin azért, mert kellemetlen emlékeket idéz, míg másokat az intézmény elõítéletekkel terhelt volta taszít. Tény azonban, hogy számos kórházban mûködik az osztály, és tény az is, hogy mindig akad valaki, aki felkeresi - mondjuk egy hûtlen házastárs vagy pusztán a véletlenek szerencsétlen összjátéknak köszönhetõen. Különleges jelenség, ám mégis egyre többen vannak azok, akik párjukkal, a kapcsolat elején keresik fel a szakrendelõt, és csakis az orvosi ámen kimondása után hajlandók ágyba bújni a másikkal.

Párizsi forrásaink szerint ott egyes körökben ez a legtermészetesebb dolog, és senkinek nem okoz különösebb problémát, hogy bemutassa a negatív leleteket. Szerkesztõségünkbe beérkezõ levelekben is sokan kérdezik, hogy miképp bizonyosodhat meg az ember arról, hogy egészséges. Bizalmatlanság, gondolják nagyon sokan, ám ami Magyarországon még gyerekcipõben jár, az külföldön immáron bevett szokás. Vagyis, aki komolyan gondolja a másikkal, igyekszik mielõbb beszerezni a bizonyítványt testi tisztaságáról. Ez inkább tiszteletreméltó és felelõsségteljes eljárás, semmint bizalmatlan ügy.

Aki még nem látta belülrõl

Nemibeteg-gondozót semmi perc alatt találhatunk az interneten, elég, ha rákeresünk a kórház honlapján, és máris kiderül, hogy az általunk választott intézmény mûködtet -e nemibeteg-gondozót. A dolog tompítása végett legtöbb helyen bõr-és nemibeteg-gondozó címen mûködik az osztály, vagyis a külsõ szemlélõdõ számára az ember simán lehet csak bõrbeteg, a többi magánügy. Orvosi beutalóra nincs szükség, így a rendelési idõ keretein belül bármikor felkereshetjük az osztály.

Mihelyst megérkeztünk a kórházban elsõ utunk a vizitdíj-automatához vezessen, ahol egy kétpéldányos blokk jelzi a befizetést. Semmiképp ne hajtogassunk papírrepülõt belõle, ellenben véssük rá nevünket és TAJ-számunkat, majd a késõbbiekben adjuk le az orvosnak. Ezt követõen keressük fel az osztályt, jelentkezzünk a betegfelvételen, és várjunk míg ránk kerül a sor.

Az orvos színe elé járulva - anélkül, hogy színeznénk a problémáinkat - meséljük el õszintén panaszainkat. A komoly nemibetegségek olyan súlyos tünetekkel járnak, hogy észrevétlenül senki nem ússza meg az élményt. Erõs, elszínezõdött folyástól kedve az égõ, fájdalmas és viszketõ érzésen keresztül a gennyes pattanásokon át, a tünetek listája végtelen, egy azonban biztos, a tünetek nagyon erõsek. Aki tünetmentesen keresi fel a szakorvost, és pusztán tisztaságáról kíván megbizonyosodni, mindenképp közölje ezt az orvossal, hiszen ekkor a vizsgálat kimerül egy vérvételben.

A szakorvos a vizsgálatot követõen gyógyszert vagy krémet ír fel a betegnek, és a kezelés ideje alatt rendszeresen vissza kell járni kontrollra. Az esetek elenyészõ részében fogják a kórházban a pácienst, csakis akkor, amikor már olyannyira elvadult a betegség, hogy komolyabb beavatkozásra, és állandó megfigyelésre van szükség. A szakrendelõkben AIDS-tesztet is végeznek, így ajánlott jelezni, hogy kívánunk -e élni a lehetõséggel (de tartsuk észben, hogy a vírus a szexuális együttlét után három hónappal mutatható csak ki).

A doktorok és az õket segítõ nõvérek a lehetõ legnagyobb diszkrécióval és komolysággal kezelik a betegeket. Az ember szexuális elõélete, bûnei, rossz szokásai az ajtón kívül maradnak, így nem kell azon aggódni, hogy az ember nyomorult állapotát a doktor rosszalló okoskodása súlyosbítja. Az orvosi titoktartás ez esetben is kötelez, olyannyira, hogy a vizsgálati eredményeket - pár héten belül - az osztályon tudja csak személyesen átvenni a páciens, postán netán telefonon senkit nem értesítenek, és a számítógépen kívül senki nem tudja meg, hogy ki járt a vizsgálaton.

Az élmény

A váróteremben ülve, bizony bõven van ideje az embernek arra, hogy egynéhány dolgot átgondoljon. Elsõ körben például a "miért pont én?" kérdésre jó, ha megtalálja választ, és jobb, ha beismeri,a betegség nem válogat. Ez esetben nincsenek státuszok, osztályok, hierarchiák, nem, itt egy mikroszkopikus méretû kártevõ az úr, aki az ember szerencsétlenségére pont az õ testét vette célba. Van bõven idõ, hogy az ember felidézze azt a pillanatot, amikor könnyelmûen lemondott a gumi használatáról.

Miért is? Egy dugás végett? Vagy a feltétlen szerelem vakította el az embert? Kinél mi, de tény, hogy az ember testi épségéért önmaga felel, a szerencsében pedig nem érdemes bízni. Egy azonban teljesen biztos, aki egyszer eljutott a nemibeteg-gondozó várótermébe, menthetetlenül is átgondolja, hogy a jövõben hogyan, és fõleg, hogy kivel bújik ágyba. Az ember már csak ilyen, más kárán nem tanul, ám ha saját bõrén érzi a veszélyt, hirtelen felelõsségteljes felnõtté válik.

[origo]