Hõmérõzés

A nõi test cikluson belüli testhõmérséklet ingadozását veszi alapul, minek nyomon követésével meghatározható a peteérés idõpontja, így a termékeny napok is kiszûrhetõk. Mikor a petesejt kiszabadul a petefészekbõl (vagy kicsivel elõtte), a testhõmérséklet kis mértékben megemelkedik.

A módszer biztonságos alkalmazását feltételezi, hogy a nõnek kimutatható hõmérsékletelmelkedése van, hisz csak így állapítható meg biztosan az ovuláció. Reggel, nyugalomban hõmérõzzünk, lehetõleg szájban. A napi ingadozás minimális a peteérés idõpontjáig, ekkor hirtelen megemelkedik, ezt nevezik hõkiugrásnak. Ez legalább három napig tart, s azt jelzi, hogy megtörtént a peteérés. A kiugrás után a következõ menstruáció kezdetéig nem szükséges hõmérõzni, mivel a fogamzás elvileg lehetetlen ebben a szakaszban.
Ha nem történik közösülés a hõmérsékletemelkedést követõ három napon, vagyis a peteérést követõ posztovulációs idõszak eléréséig (ekkor a fogamzás már biológiailag lehetetlen), akkor a hõmérõzés gyakorlatilag teljesen megbízható, fontos azonban figyelembe venni, hogy a hõmérsékletingadozást sok minden befolyásolhatja.

Az alap-testhõmérséklet-módszer fõ hátránya, hogy a peteérés idõpontja elõre nem állapítható meg, ráadásul az sem ritka, hogy valamelyik hónapban egyáltalán nem történik peteérés. A teljes biztonság kedvéért a közösüléseket a következõ menstruációs periódust megelõzõ 10-12 napra kell korlátozni.

[origo]