Lábak szerelmesei
A boka, a talp vagy a lábujjak komoly szexuális vonzerõvel rendelkeznek, ezt már jó ideje felismerték az emberek. Dédanyáink koréban a boka felvillantása szinte szexuális felhívásnak minõsült, de ha kicsit távolabbra kalandozunk, láthatjuk, sok helyen hasonlóan erõs szexuális töltettel ruházták fel a lábakat. Kínában a picike láb és az azon való tipegés olyan vonzerõvel bírt, hogy a kislányok lábfejét brutálisan eltörték, a lábujjakat a talp alá feszítették, és úgy kötözték össze, hogy az ne nõhessen tovább (lótuszláb). És valóban, a láb mérete általában tíz centiméternél nem volt nagyobb (17-es cipõméret), s a nõknek egy életen át tartó kínszenvedéssel kellett fizetniük az erotikus tipegésért. A kegyetlen beavatkozás mára már a múlté, ám egyes kultúrákban a lábfejnek továbbra is különleges szerepe van, sok helyütt olyan testrész, aminek elfedése kötelezõ, vagy mint például Ázsia bizonyos részein - arra is ügyelni kell, ülés közben merre mutat lábfejünk.A kulturális szokásokon és ártatlan flörtön túl a lábfej a szexuális izgalom forrása is lehet, olyannyira, hogy külön szexuális fetisizmust neveztek el róla, a lábfetisizmust. Mint minden fétisnek, a lábfetisizmusnak is létezik klinikai formája, vagyis, amikor a lábszerelem kóros, kényszeres és súlyos tünetek formájában jelentkezik, és öröm helyett stressz, idegesség és egyéb pszichés elváltozások terhelik a zavart személyt. Ekkorra már inkább parafíliának tekinthetõ az állapot, s a függõ személy segítségre szorul. Az esetek túlnyomó többségében azonban pusztán olyan egészséges szexuális kedvtelésrõl van szó, ami ugyan sokak szemében visszatetszõ lehet, ám teljesen normális. (Felmérésekbõl kiderül, hogy a legelterjedtebb fétis a lábfetisizmus, és a legtöbb lábimádó a férfiak körébõl kerül ki).
A cipõ nem, a lábszag izgató
A lábfetisizmusnak megannyi formája ismert, van, aki a lábfej egy bizonyos részére koncentrál - lábujjak vagy a boka környéke -, vagy valamilyen lábékszer - egy ujjgyûrû vagy bokalánc -, esetleg harisnya, cipõ, zokni váltja ki a szexuális izgalmat, bár a lábbelik iránti rajongás nem egyezik meg a lábfetisizmussal. Van, hogy pusztán a látvány is elegendõ az izgalomhoz, de az sem ritka, hogy maga a lábszag jelenti a nemi izgalom forrását. Egyéne válogatja, hogy ki mihez kezd az elõtte heverõ lábbal: lehet,hogy a pusztán csak kényezteti partnere végtagját (és közben magához nyúl), vagy az adott lábrész segítségével jut el a csúcsra. A két lábfej szorításában pillanatok leforgása alatt elélvezhet az arra érzékeny férfi, a hüvely (illetve a csikló) lábujjas izgatásával pedig könnyen kielégülhet a nõ. A lábfetisiszták megkülönböztetik egymástól az egész lábfejjel való stimulálását (footjob) a lábujjakkal (toejob), és a cipõvel való izgatástól (shojob).
Mint említettük, a lábfetisizmussal sokszor rokonítják a cipõfetisizmust, s bár a kettõ gyakran valóban együtt jelentkezik, mégis két különbözõ fétisrõl van szó. A cipõfetisisztának a szexuális gyönyört nem a láb, hanem a viselt cipõ, a tûsarok, netán a cipõ anyaga, a cipõ hatására befülledt láb szaga okozza, ellenben a lábfetisisztával, akinek a nemi izgalom elsõdleges forrása a láb, és másodsorban az egyéb lábkiegészítõk (mint a comfix, a cipõ, ékszer). Cipõfetisiszták a cipõket tulajdonosuk nélkül is izgatónak találhatják, nem egy történet ismert szandálok réseibe szorult péniszekrõl sem...
A lábfetisizmus keveredhet más fétisekkel és szadomazo elemekkel is, mint például a láb megkötözése, csiklandozása vagy bántalmazása (forró talajon való járás, szúrás, cigarettával való égetés, viaszozás), de van, aki egyszerûen attól indul be, ha ráállnak, vagy átfutnak rajta. Egyesek a tiszta, ápolt lábakat szeretik, míg mások a kellemetlen lábszagra, a piszkos lábakra (sár, étel), piszkos körmökre indulnak be. Az sem mindegy, hogy a láb picike avagy nagy, széles vagy keskeny, torz vagy szabályos, pihe-puha vagy érdes, az ujjak görbék vagy egyenesek-e.
[origo]