Nyílt házasságban

Sokan a szexuális megszokást és unalmat félrelépés helyett nyílt házassággal, párkapcsolattal (polyamory, swinger, ..) hidalják át, ami a többes együttlét azon formája, amikor a felek egymás tudtával és ámenjével létesítenek kapcsolatot másokkal. Magát a kifejezést George és Nena O\"Neill  1972-ben kiadott könyve, az Open marriage honosította meg, amiben részletesen írnak a kapcsolat ezen különleges formájáról, pszichológiájáról.

Azt csak kevesen tudják, az írópáros elsõdleges célja nem a szexuális szabadság házasságon kívüli megélésének taglalása, az erre való feljogosítás volt, sokkal inkább a házastársak közötti nem mindennapi megállapodás dinamikájának elemzése. Ennek ellenére a nyílt házasság kapcsán a szexuális tényezõ került reflektorfénybe, a párkapcsolati megítélése, mint a tartós párkapcsolat egyik lehetséges megoldása, csak kevesek érdeklõdését keltette fel, vagy csak kevesen tudták értelmezni és magukévá tenni az állapotot.

Nyíltan, õszintén

A nyílt párkapcsolatok megítélése érzékeny kérdéskör, hiszen szex és partnerség különválasztása nem mindenkinek jön természetesen, nem beszélve arról, hogy társadalmi berendezkedésünk alapján a mindörökkön-örökké tartó szerelembe és hûségbe vetett hit az elsõ, és ezen ideális elképzeléshez való ragaszkodás túl erõs, még annak árán is, hogy tudjuk, de nem ismerjük be, a kapcsolat menthetetlenül a halálán van. Ennek ellenére - elsõsorban nyugati - statisztikákból tudjuk, a nyílt házasságok száma nem épp alacsony (Amerikában a házasságok mintegy négy-kilenc százaléka nyílt), a téma társadalmi megítélését azonban jól mutatja, hogy a párok az esetek többségében elhallgatják környezetük - család, kollégák, barátok - elõl párkapcsolatuk tényleges felállását.

Azok, akik nyílt házasságban élnek, fenntartanak egy úgynevezett fõkapcsolatot, és azzal az emberrel osztoznak a mindennapokban, az érzelmekben, a családalapításban és természetesen a szexben is, akiket az oltár elõtt is társuknak választottak, és pusztán a nemi élet felpezsdítésére tartanak fenn egy vagy több, szexuális mellékkapcsolatot - a házastárs beleegyezésével. (A nyílt házasság egy további vonulata a biszexualitás, nagyon sokan ugyanis a házasságban ismerik fel, hogy a hasonnemûekhez is éreznek vonzódást.)

Játékszabályok

Az esetleges konfliktusok elkerülése érdekében szükséges, hogy bizonyos alapszabályokat fektessenek le a felek. Ezek elsõsorban prioritásokról szólnak, hiszen a szexuális élvezetek elõtt a család, a gyerekek és egyéb kötelességek abszolút elsõbbséget élveznek, másodsorban pedig a cél nem egy új párkapcsolat létesítése, sem a másik megsértése, hanem a már meglévõ kapcsolat színesítése, feldobása.

Alapvetõ elvárás az egyenlõség is, vagyis annak biztosítása, hogy egyik fél se kapjon aránytalanul kevesebbet, mint a másik, egyik fél sem tarthat jogot több élvezetre, mint a másik. Gondoljunk csak bele, mennyire unfair helyzet, ha a feleség otthon ápolja lázas gyermekét, miközben a kedves apuka egy ötcsillagos szállodában élvezkedik. Az ilyen és ehhez hasonló kellemetlenségek elkerülése végett például rögzíthetik, hogy ki hány és melyik este lesz távol, de nem ritka, hogy a pásztorórák anyagi korlátait is meghatározzák. A teljesen nyílt kapcsolatokban mindkét fél teljes szabadságot kap ahhoz, hogy azzal és akkor létesítsen szexuális kapcsolatot, amikor akar, de van, hogy meghatározzák például azt a csoportot, amelynek tagjai közül szexpartnert választhatnak, de jellemzõ, hogy a párok - elsõsorban swingerklubokban - együtt indulnak bevetésre, és külön-külön távoznak. A játékszabályok taglalásánál nem lehet kérdés a nemi biztonság, egymás testi épségének megõrzése, vagyis a megfelelõ védekezés kötelezõ.

Túl bonyolult

Míg elviekben minden szép és jó, addig a valóságban a pró és kontrák listája végtelen, és nagyon sok kapcsolat nem bírja ki a nyílt viszonyokat. Az olyan - elõre nem megjósolható - tényezõk, mint a féltékenység, szerelem vagy egyéb lelki tényezõk gyakorta közbeszólnak és lehetetlenítik el a fõkapcsolatot, de a játékszabályok felrúgása miatt is elmaradhat a happy end. Gyakran az akadályozza a nyílt házasságot, hogy a felek elképzelései, igényei teljesen különböznek. Ami az egyiknek természetes, az a másiknak túl sok, de könnyen megesik, hogy míg az egyik elvárja a szabadságot, partnerének képtelen megadni ugyanezt. A helyzet egyáltalán nem egyszerû, sõt, túlontúl bonyolult, és talán éppen úgy, ahogy egy kiegyensúlyozott, harminc évet is meghaladó házassághoz, egy kiegyensúlyozottan mûködõ nyílt házassághoz is óriási szerencse kell. Ez esetben is egy újabb olyan felfogásról, szokásról, megoldásról van szó, ami egyeseknél mûködik, mások nézeteivel azonban abszolút összeegyeztethetetlen, felfoghatatlan.

[origo]